"Két szó van a világon
Mindig és soha
Légy boldog mindig,
S boldogtalan soha."
Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,
Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága.
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett.
Ha majd az élet kegyetlen lesz hozzád,
Ha mindenki elhagy, kitől sokat vártál,
Ha összetört szíved, s nagyon fáj,
Gondolj egy fiúra....- kiben soha nem csalódtál!
"E néhány sort írom a könyvedbe,
Vésd azt jól az emlékezetedbe:
Nem az az igazi barátod, ki
Emlékkönyvedbe ír,
Hanem, aki veled együtt érez,
S veled együtt sír."
Mint csendes kis folyamnak csörgedező habja,
Éltednek oly vidáman follyanak le napjai.
Élted olyan legyen, mint az ibolya,
Melynek hervadáskor is szegéy az illata.
Este, ha lefekszel tárd ki az ablakod,
Keresd az égen a szerencsecsillagot!
Hogyha megtalltad, mondj egy imát,
Kire gondoltál, az is gondol reád!
Emlékverset írni bizony nehéz dolog,
Mert az ember esze lassan forog.
Rágcsálja a ceruzát közbe-közbe morog,
Mégsem jutank eszébe a sorok
"Elrejtőzve fű között él egy piciny virág,...ibolya a neve.
Nem keresi a fényt, sem a világot,
Mégis szeretik e piciny virágot.
Légy te is ily kedves virág,
Csak aki téged keres...
AZ TALÁLJON REÁD!"
"Szép szemű kis tündér,
mosolygós kis hamis.
Minek neked emlék,
hisz az vagy magad is!"
Nem érdemes szerelmesnek lenni
Virrasztani sok-sok éjszakát
Nem érdemes könnyeket hullatni
Minden május úgy is tova száll
Nem érdemes leveleket írni
Hiába könnyü a vallomás
Nem érdemes szerelmesnek lenni
Mert a vége mindig csalódás
Légy vidám, mint a tavasz,
Szeress forrón, mint a nyár,
Szíved legyen gazdag, mint az ősz,
De lelked legyen tiszta, mint a tél.
Szeretni mindenki szerethet,
Szeretni mindenkinek kell.
Feledni mindenki feledhet,
Csak az nem ki igazán szeret.
Sokat szeretni vétek,
kettőt szeretni bűn,
Egyet szeretni édes,
Forrón és hűn....
Mit írjak e parányi lapra
Hogy emlékezz majd rám?
Ha nincs nevem szívedbe vésve
Ugyis hiába mondanám.
Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket,
Hogy meg ne szökjenek.
Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Csalódni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni kacagni, nevetni és sírni,
Valakit megunni, s újból visszahívni.
"A barátság selyemfonál,
Könnyen elszakad,
Össze lehet ugyan kötni,
De a csomó megmarad."
Patak ha zúg, elhallik messzire.
Szíved ha fáj, ne tudja senkise.
Legyen tiéd, kit igazán szeretsz,
Hisz boldog, úgyis csak azzal lehetsz.
Légy szerényebb az ibolyánál
Öntudatosabb a rózsánál
Példaképed legyen e két virág
S meglásd,szeretni fog az egész világ.
Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját,
Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal ne légy goromba,
Mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta,
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más,
És akkor hidd el! - nem Ő a hibás.
Ha életednek alkonyán
Elmerengsz a letűnt év során,
És nézegeted ezen emléklapot,
Ne felejts reám is egy pillanatot.
Valakit megszeretni egy perc is elég,
D |
AJÁNLOM AZ OLDALT
